Moto X: egyrészt köszönjük Google, de irány a sarok!
Elérkezett a nagy nap, megszületett a Google és a Motorola első közös gyermeke, a Moto X. Akik rendszeresen követtek minket az elmúlt hetekben már tudják, hogy gyakorlatilag nem maradt olya részlet, ami valamilyen formában ne látott volna napvilágot. Persze ez közel sem vont le egyetlen száazlékot sem a telefon értékéből, amely könnyű szerrel lesz az idei év legjobb Androidja - még akkor is, ha a kijelző alatt nem egy atomerőmű dolgozik.
Sokszor kifejtettem már, hogy nem csak a specifikáció számít. Egy alaposan optimalizált, gondosan összerakott rendszer épp ugyanolyan fontos, mint az azt meghajtó hardver. Ha pedig ez a kettő megfelelő harmóniában van, akkor a nem feltétlenül kell egy Hulkot belepaszírozni a telefonba.
Azok, akik custom kernelt és ROMokat használnak pontosan tudják, hogy ez az optimalizálás jelentősen képes növelni a felhasználói élményt.
Hasonló filozófia vezényelte a Moto X fejlesztését is: a kijelző a mai trendekkel ellentétben a teljesen kényelmes, szerintem pont megfelelő 4.7”-os képtálóval rendelkezik, amihez 1.280×720 pixeles felbontás párosul. Ma már egyik sem számít igazán egetrengető dolognak, de a Google kényelmesen megállapodott ezeknél a méreteknél - már ami a telefonjait illeti (emlékezzünk a Samsung Galaxy Nexusra és az LG Nexus 4-re).
A teljesítményről a négy magos, 1.7GHz-es futkosó Snapdragon 400 processzor és 2GB RAM gondoskodik, ami bőségesen elég a majdnem stock Android futtatásához. Emellet tott van még a Motorola X8 is, ami két extra processzort küld a harcba: az egyik a hangfelismerést és feldolgozást végzi, a másik a szenzorokat kezeli. Az igazi Barba-trükk azonban a kamera és a szoftveres tweakek között keresendő.
A panelt az úgynevezett Magic Glass védi, ami egy speciálisan átalakított Gorilla Glass 3: az eddig meszokottakkal ellentétben az előlap széléhez érve az üveg tovább “folyik”, ezáltal nincs ott a rés, amit mindenki megfigyelhet, ha kézbe veszi a saját telefonját. Plusz a kijelző körüli káva mérete is elég keskeny lett, így majdnem faltól-falig kijelzőt kapunk.
Szintén a kijelzőhöz kapcsolódik, hogy az AMOLED nyújtotta előnyöket kihasználva - miszerint a fekete szín 0 energiát használ - egy, a Daydream funkcióhoz hasonló módon jeleníti meg a telefon az elmulasztott értesítéseket. Bizonyos időközönként felvillan majd az adott alkalmazás ikonja, majd különböző irányú mozdulatokkal eldönthetjük, hogy mit szeretnénk tenni: eldobni, kibontani, vagy kapásból megnyitni az appot.
Hasonlóan a HTC-hez, a Google és a Motorola is egy új fajta optikát szerelt fel a telefon hátoldalára. A 10 megapixeles Clear Pixel kamera esetén a megszokott RGBG filter helyett RGBC kiosztást használnak, ahol az egyik receptor elől eltűnt a színszűrő, ezáltal több fényt enged át. Ennek megfelelően nem csak az gyenge fényviszonyok között elkattintott képek lesznek világosabbak, de a rekesznek is rövidebb ideig kell majd nyitva lennie, így az elmosódott képek száma is jelentősen csökken majd.
Szintén a kamerához kapcsolódik az a szolgáltatás, amely segítségével két csuklórázással elindíthatjuk az appot - aminek egyébként teljesen új, könnyebben használható tárcsás felületet adott a Google. A megannyi opció között fellelhető a PhotoSphere is. Az előlapon mindezt egy 2 megapixeles optika egészíti ki.
Ha pedig a telefon arcánál tartunk mindenképp szeretném megjegyezni, hogy a Moto X nem rendelkezik fizikai gombokkal - hasonlóan a Nexus család tagjaihoz, itt is egy szoftveres gombsor helyettesíti a dizájnt megtörő elemeket. Azonban a Google ezúttal félig-meddig átlátszóvá tette a hátteret, így nem ütközik ki annyira, mint a stock Android esetén.
A másik kedvencem az Open Mic, aminek a segítségével a telefon folyamatosan figyeli, hogy mikor mondjuk ki az “ok Google Now” parancsot, aminek a hatására bekapcsol a hangfelismerő és azonnal feldolgozza, amit mondunk neki. Ráadásul meg tudja tanulni a “gazda” hangját, így gyakorlatilag ha épp nem tudjuk megfogni a telefont, akkor sincs gond. Elég csak megszólítani.
Mint ma minden zászlóshajó, úgy a Moto X is lehetőséget biztosít más telefonról a beállítások, fájlok és az SMS-ek átvitelére. Mindössze annyi a kikötés, hogy a Motorola Migratenek mindkét készüléken fent kell lennie.
Az igazi kényelem és praktikum azonban csak most kezdődik: a Motorola Connect segítségével Chrome OS vagy Chrome böngésző használata közben lehetőség van az SMS-ekre válaszolni, elutasítani a bejövő hívásokat, vagy épp SMS-t küldeni a válasz helyett - mindezt a böngészőn keresztül, egy kiegészítő segítségével. Az egyetlen, amit jelenleg nem tud, az a hívás fogadása, de őszintén szólva ahhoz ígyis-úgyis fel kell emelni a telefont vagy rábökni a headsetre, szóval ez nem jelent problémát.
Továbbá: 2.200mAh fix akkumulátor, nano-Sim, 16 vagy 32GB belső tárhely.
Most pedig, kedves Google és Motorola, számoljátok meg kérlek a levegőben lévő ujjakat és fordítsatok nagy gondot arra, hogy melyikeket látjátok. Igen, ez a sok-sok mind középső ujj. A megváltást ígértéték. Testreszabhatóságot ígértetetek. Nexus árakat ígértetek. Erre mit kapunk? 200 dolláros árat ezért, 2 éves előfizetéssel (!) - egyelőre csakis 'muricában, a többiek várjanak- és testreszabhatóságot csak az AT&T ügyfelei számára? Google! Google! What Are You DOING!!!! STAHP!!!!!
Ennek a telefonnak egy megmentője van: a 300 dolláros kártyafüggetlen ár. Gratulálok Google, sikerült totál idiótát csinálnod magadból... És akkor most kérjük a Nexus 5-öt...