Függők generációja vagyunk ha tetszik, ha nem

Az emberek igen, de a számok nem hazudnak: a Cisco Connected World Technology Report legújabb felmérése szerint az Y generáció, avagy a mai 18-30 éves főiskolások és fiatalok 90%-a okostelefonjával indítja a reggelt, míg közel 42% gyakorlatilag elvonási tünetektől szenved, ha nincs kéznél a drágaszág. Vagy épp nem tudja megnézni, mi folyik a Facebookon.

A felmérés eredménye gyakorlatilag semmilyen meglepő dolgot nem jelent: az okostelefonok 5 éve történő megjelenésével mindenki számára megnyílt a lehetőség, hogy bárhol, bármikor online legyen, információhoz jusson, azonnal reagálni tudjuon a környezetében történő eseményekre. Míg régen az életbenmaradást a vadállatok levadászása jelentette, addig ma a térerőt kergetjük ugyanolyan elszántsággal.

Szinte nincs olyan fiatal ma, aki még az ágyból történő felkelés előtt ne osztaná meg gondolatait a világgal valamilyen szociális hálón keresztül, illetve az is gyakorlatilag a teljes értékű reggeli részévé vált, hogy mindenféle filterekkel felturbózott képeket osszunk meg a kávéról, pirítósról és baconről. Aggodalomra azonban semmi ok, még tízből tíz megkérdezettnek eszébe jut felöltözni, mielőtt kilépne a lakásból.

Bár a fentiekkel még nem is lenne kifejezetten probléma, hiszen hajnalban, félálomban az ember úgy sem tud semmi produktívat elkövetni. Örülünk, ha a kávét sikerült lefőzni és a bögrébe tölteni. A gondok inkább ott kezdődnek, hogy a fiatalok közel kétharmada állandó jelleggel ellenőrzi, hogy érkezett-e új üzenete vagy megbökdösték-e virtuálisan. Ez a nők esetén még rosszabb, ott a fiatalok 85%-a nem bír ki két percet a telefonja nélkül, míg a férfiaknál ez csak 63% - bár nem bizonyított, de ez valószínűleg betudható annak is, hogy minden második gondulatunk a szex - bár ez alapján már csak a harmadik. Fejlődünk!

Azonban a megkérdezettek 40%-ánál még katasztrófálisabb a helyzet: gyakorlatilag elvonási tüneteket produkálnak, ha nincs lehetőségük elérni az üzeneteiket. Bár azt én is aláírom, hogy fruszrál, ha nincs térerő, azért nem szoktam kétségbeesni, ha nem a megérkezés pillanatában olvasom el az e-maileket. Nem mennek azok sehova és amúgy is, ha fontos a dolog az illető fel is tud hívni.

Ami azonban már igazán problémát jelent - szerintem - az a tény, hogy a válaszadók közel fele gyakorlatilag bárhol, bármikor előveszi telefonját, legyen szó baráti összejövetelről, családi vacsoráról vagy akár vezetésről. Bár abban nem látok kivetnivalót, hogy egy-két vicces dolgot megmutassunk ismerőseinknek a telefon segítségével, valahol szerintem már beteges, amikor valaki egy beszélgetés közben képes elővenni a telefonját és "becsekkolni a fácsén".

Természetesen az okostelefonok közel sem lennének ennyire népszerűek - és valószínűleg ekkora függőséget sem okoznának - alkalmazások nélkül. Manapság az alkalmazásoknak köszönhetően gyakorlatilag bármire használhatunk egy smartphonet, azonban a megkérdezettek kétharmada maximum 10 alkalmazás állandó használatára esküszik, de generáción fele elsősorban a játékokat részesíti előnyben, míg produktív dolgokra mindössze 27% használja telefonját - persze kérdéses, hogy egy-egy alkalmazás mikor válik tisztán szórakozást vagy produktivitást elősegítő programmá. Gyakran a különböző beépített funkcióknak köszönhetően nem lehet éles határt húzni a kettő között és akaratlanul is "játszunk", miközben mondjuk egy navigációs szoftvert használunk.

Kétségtelen, hogy a mai fiatalok élete egyre inkább a digitális térbe tolódik, hiszen az okostelefonok segítségével számos olyan lehetőség nyílt meg, amely eddig nem volt elérhető: az online térben nincsenenek fizikai és időbeli korlátok, bizonyos alkalmazások segítségével bagóért hívhatunk bárkit a világ bármely táján, illetve az okostelefonok önmagukban kiszolgálnak annyi funkciót, amelyhez régebben kész arzenált kellett magunkkal hordani (PDA, MP3 lejátszó, akár egy notebook, bizonyos helyeken bankkártya, stb...). A probléma nem ezzel van.

A gondok ott kezdődnek, hogy sokan képtelenek elszakadni a telefonjuktól és gyakorlatilag lassan levegőt sem tudnak venni anélkül, hogy a kijelzőre néznének. Pedig a Facebook és az e-mailek nem mennek sehova, és esetleg a velünk szembenülőnek jobban esne, ha szóban beszélgetnénk vele ahelyett, hogy Facebookon böködjük. Vagy épp másik három emberrel levelezünk, miközben társaságban vagyunk. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mindig vannak olyan személyek és helyzetek - mindenki életében - akinek a levelére, üzeneteire azonnal szeretünk reagálni valamilyen okból: de ezt lehet diszkréten is tenni. Vagy legalább kérjünk elnézést, de ne pofátlan módon tegyük, az éppen társaságunkat élvező személyt teljesen ignorálva.

És nézzünk szembe a ténnyel: függők vagyunk. Mindenki. Én is.