Tátva maradt a szánk a Sötét Lovag - Felemelkedés (The Dark Knight Rises) egész ideje alatt

Christopher Nolannek és csapatának baromi nehéz dolga volt: két zseniális Batman film után egy harmadikat kellett alkotniuk, ami képes überelni az előzőket. Választhatták volna a könnyebb utat és támaszkodnak a 2008-as Oscar-ra, Heath Ledger emlékezetes alakítására - de nem. Leültek az asztalhoz, megírták a történetet, leforgatták a filmet, és kétségtelenül sikerült felülmúlniuk mindent, amit eddig az első két filmben alkottak.

A Nolan által alkotott világ egyik fontos pillére, hogy olyan helyzeteket és karaktereket vonultat be, akikkel a mindennapi életünkben is találkozunk. Bane, akinek nem csak brutális fizikai ereje, de hihetetlen mentális képességei vannak Gotham megmentőjeként tetszeleg, miközben a valódi szándékait és indítékait nem fedi fel egészen a film végéig. Egy olyan megváltó szerepében áll a nép elé, aki a mostani gazdasági helyzetben képes maga mellé állítani a tömeget egyetlen mondatával. És ezt mesterien teszi.

Az, hogy Chris színházi rendezőként kezdte a pályát roppant mód látszik minden filmjében, és a The Dark Knight Rises igazi iskolapéldája annak, hogyan kell a forgatás alatti pletykákat felhasználni, majd a filmben példaértékű csavarokkal és fordulatokkal behozni. Nem szeretnék lelőni semmi poént, de annyit elárulok, hogy nem egyszer hallottam a közönség állát koppanni.

Egyszerűen nem találok szavakat. Amikor szóba került, hogy a befejezés bezárja majd a kört, nem igazán tudtam elképzelni, hogy mégis hogyan. Aztán ahogy haladt  film, folyamatosan maradt tátva a szám, és sírni tudtam volna a gyönyörűségtől és a mestermunkától. Álmomban nem hittem volna, hogy ennyire nagyot tudnak alkotni. Azt tudtam, hogy nem fogok csalódni egyetlen percig sem, de erre nem voltam felkészülve.

Amiben nagyon más az előző történetekhez képest, hogy jelen esetben nem a két főhős harca kapta a szerepet teljes mértékben. Természetesen megvan az adag, de a mellékszereplők, valamint a mögöttes mondanivaló is jóval hangsúlyosabban jött elő - és nem ilyen giccses hülyeségekre kell gondolni, mint a legtöbb hollywoodi maszlagban. Itt igen is olyan kérdések merülnek fel, amikkel mi magunk is szembenéztünk már legalább egyszer. Önfeláldozás, vert helyzetből talpra állás, vagy épp a vereség beismerése önmagunknak és az onnan történő továbblépés - ami az egyik legnehezebb dolog a világon.

De hogy egy kicsit az új karakterekről is szó essen: Anne Hathaway zseniálisat alakít, Joseph Gordon-Levitt brillírozik, míg Marion az egyik legnagyobb joker a pakliban (nem, nem úgy). Az egy-egy cameo erejéig visszatérők kilétét pedig nem lövöm le, de ők is okoztak kellemes meglepetéseket.

Az utolsó képkocka után ültem a székben, fülig érő mosollyal, a kezem a szám előtt, és egyszerűen nem jutottam szóhoz. Majd amikor felálltam és megfordultam, a közönség tagjainak arcán ugyanezt a hasonló döbbenetet láttam. Gyönyörű volt. És igazából ez az, amiért Oscar-t kéne adni. Mert nagyon kevesen tudják elérni ezt a hatást.

De kit érdekel, kapnak-e szobrot. Ez a film nem arról szólt, hogy Nolanék újabb trófeákat szerezzenek. Ez nekünk, rajongóknak és nézőknek készült, a mi szórakoztatásunkra. És ezt vitathatatlanul mesterien oldották meg, amit soha senki nem vehet el tőlük.

Köszönjük ezt a gyönyörű trilógiát mindenkinek, aki dolgozott rajta!

Sajnos akármennyire is nagyszerű volt a film, a bemutatót beárnyékolta egy szörnyű tragédia is. A coloradoi mészárlás áldozatai és sérültjei családjai számára legmélyebb együttérzésünket szeretnénk kifejezni.