Megkezdődött a végső felvonás - Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. rész

A legújabb Harry Potter film volt az első, amire úgy ültem be, hogy nem olvastam el előtte a könyvet. Amikor megjelent, megkérdeztem másokat, mi a vége, és meg kell mondjam, nem voltam elragadtatva tőle, valamint egyik-másik megoldást kifejezetten gagyinak is gondoltam. Ettől függetlenül mindenképp kíváncsi vagyok a végkifejletre, így, ha nyomtatott formában nem is, moziban mindenképp megnéztem a Halál Ereklyéinek első részét.

Az új részt ismét David Yates rendezte, aki korábban már a Főnix Rendjét, valamint a Félvér Herceg-et is sikeresen adaptálta vászonra. Nekem mindenképp tetszett az a sötét, egyre inkább apokaliptikus hangulatot öltő világ, amit alkotott a fiatal varázslótanoncok köré. Nem volt ez másként most sem, sőt, talán az eddigi legsötétebb Potter-filmet sikerült összehoznia.

Egyértelműen kijelenthető, hogy nem csak a színészek, valamint az általuk alakított karakterek, de maga a történet is kinőtte a kezdeti, könnyed esti családi film kategóriát. Többször megfordult a fejemben a vetítés alatt, hogy vajon megnézetném-e egy nyolc éves gyermekkel. Elég, ha csak a nyitó jelenetre gondolunk, ahol Voldemort gyakorlatilag a varázslókra húzza rá Hitler Übermensch-elméletét, ami nyilván kell a történethez, hiszen tovább emeli a karakter eltorzult lelkét, és annak igényét, hogy nem szabad életben hagyni, de egy kisgyereknek nem hiszem, hogy látnia kell, ahogy valakit pusztán azért végeznek ki, mert másképp gondolkodik, mint a varázslóvilág leghatalmasabb sötét mágusa.

Ugyanakkor, az ilyen és ehhez hasonló dolgoktól eltekintve igenis tele van a film pozitív értékekkel, melyek még inkább előjönnek és nagyobb hangsúlyt a sötét hangulat miatt. Bár a medál-horcrux kicsit hatása Ron-ra olyan volt, mint az Egy Gyűrű-é Frodóra, vagy Gollam-ra, a történet maga nagyon jól össze lett rakva.

Az egyetlen probléma, hogy nagyon érezni a vágásokon, valamint a már-már unalomig húzott jelenetzárásokon, hogy ezt is bele lehetne préselni a szokásos 130-150 percbe, de ehelyett kétszer 2 órában mesélik el a befejezést. Néha már az agybaj kerülgetett, amikor közel 20 másodpercig a mozdulatlanul álló színészeket láttam, amint épp semmit nem csináltak. Egyszerűen álltak ott, miközben a kamera egy reumás csiga sebességével halad el előttük.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az első olyan rész, mely az iskolán kívül játszódik. Ez rengeteg új lehetőséget nyitott, például nekem külön tetszett, amikor betörtek a Minisztériumba. Pár régi szereplő is visszaköszönt, többnyire a rossz oldalról. Bár én sajnálom, hogy az ifj. Barty Kupor-t alakító David Tennant kimaradt (emlékeim szerint őt csak Azkaban-ba vitték, de ha tévednék, akkor elnézést kérek).

Mivel nem olvastam a könyvet, így csak egy kollegina szavaira tudok hagyatkozni, aki azt mondta, a film 90%-ban hű maradt az eredetihez. Egyetlen jelenet van, ami nem volt könyvben: Harry és Hermione tánca. Érdekes volt, és szerencsére nem rontották el azzal, hogy Ron távollétében elcsattan egy csók a két barát között (őszintén hozzávágtam volna a kukoricát a vászonhoz).

Az első rész ott ér véget, amikor Voldemort megtalálja Dumbledore sírjában a bodzapálcát, és elveszi azt. Gyakorlatilag ott, amikor igazán beindulna a cselekmény. Ezzel nincs is baj, hiszen a nézőt vissza kell csábítani a második részre, de akkor is.

Összességében: a film nagyon jól sikerült, leszámítva a hihetetlen nyújtott jeleneteket. Én továbbra is azt mondom, hogy kisgyerekekkel nem feltétlenül nézetném meg, de lehet, hogy csak én dramatizálom túl a dolgot. A színészek remekül alakították az egyre inkább kétségbeeső karaktereket, és az ezzel járó bizalmatlanság, valamint kétkedés is teljes mértékben átjött a játékukból. Az eddig tapasztalt egyre sötétebb hangulat még inkább kiteljesedik, valamint számos karakter, akit szerettünk, az életét veszti. Részemről 8 pontot kap a film, és várom a befejezést.

A hazai bemutató holnap, november 24-én lesz. A hagyományos vetítés mellett IMAX-ben is megtekinthető lesz a film.