Született feleségek: guilty pleasure a köbön

Desperate Housewives

Túléltünk egy újabb vizsgaidőszakot, ami gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy egy újabb sorozatot tudhatok a hátam mögött. Ezúttal azonban a komfort zónámon kívülről választottam, méghozzá a nem rég véget ért Született feleségeket. Még valamikor a gimnazista éveim alatt volt szerencsém az első évad feléhez, ami akkor tetszett is, de valahogy soha nem éreztem késztetést arra, hogy még egyszer nekileselkedjek a dolognak. És igazából most sem tudom, hogy mi vett rá. De abszolút nem bántam meg.

Férfi szemmel nézve a sorozat abszolút a guilty pleasure kategóriába esik, de szerencsére a formás hátsók és kitüremkedő mellek mellett még bőven fel lehet sorakoztatni néhány érvet a sorozat mellett. na persze közel sem kell olyan összetett metaplotokra vagy zseniális fordulatkora gondolni, mint mondjuk a Doctor Whoban a 24-ban látottak, de akinek annak idején tetszett a Rém rendes család az jó eséllyel a Lila Akác köz lakóinak kalandjaiban sem fog csalódni.

A megfelelő élvezethez azonban nem szabad különösebben nagy elvárásokat támasztani a sorozat felé: nem lesznek Shakespeari szintű metaplotok vagy társalgások, ráadásul a lányok problémáinak legtöbbje abszolút a "Real First World Problem" kategóriába esik - nem is beszélve arról, hogy a plázákan két lábon járó életformáknak hála gyakorlatilag minden nap hallhatunk hasonlókat. De valahogy a dobozból mégis hihetetlenül szórakoztatónak tűnik a dolog.

A sorozat gyakorlatilag felsorakoztatja az összes létező női sztereotípiát, kezdve az ordas "farkastól" a többgyermekes családanyán át a szomszéd néniig, akiről tényleg nehéz elképzelni, hogy A-ból B-be seprű helyett autóval jár. Na meg persze meg van spékelve ez egész igen jó adag formás fenékkel és dupla D-vel, csak hogy a férfiakat is leültessék az első rész elé - elvégre a koncepció alig ha hangzik csábítóan. De ugyebár ez igen sovány vígasz azért, hogy durván kétszáz részt végignézzen az ember.

Azonban van valami varázsa a sorozatnak, amit csak akkor vettem észre, amikor először kezdett idegesíteni a csajok együgyüsége: ez pedig a hamis kontroll ajándéka, hogy bármikor, büntetlenül elcsitíthatjuk a kérdéses nőszemélyt - és később sem kell felelnünk a tettünkért! Ott és akkor világosodtam meg, hogy a sorozat írói pontosan tudták, hogy mivel lehet a férfiakat is a sorozat mellett tartani. A hátsók és a mellek mellett, persze.

Ugyanakkor mégis van valami a sorozatban, ami miatt az ember végignézi már csakazértis. Gyakorlatilag minden évadban található egy metaplot, ami hébe-hóba visszaköszön a későbbiekben. És őszintén szólva egész vicces nézni, hogy a nő (mint sztereotípia) hogyan szenved azzal a problémával, amit a férfi logikusan és pár mozdulattal megold. És ismét, büntetlenül lehet nevetni a szerencsétlenkedésen anélkül, hogy később bármiféle retorziótól kéne tartani - valamint tényleg annyira komikus időnként az egész, hogy az ember őszintén tud nevetni rajta. Erre pedig kevés mai sorozat képes.

Ami további pozitívumot ad az egésznek, hogy gyakorlatilag nem találkozunk a filler részek problémájával sem. Oké, ennek egyik oka, hogy gyakorlatilag nincs egy becsületes, teljes évadon vagy évadokon átívelő cselekmény, de valahogy nem is nagyon tudnám elképzelni, ha a 24-hez hasonló dolgokkal lenne megtűzdelve. Így viszont tényleg nincs az, hogy várjuk a történést, de helyette csak valami tingli-tangli melléksztorit kapunk, ami a kutyát nem érdekel - ez azért jelentősen feldobja az egészet.

Néztem én már jó pár sorozatot csak azért, mert épp vizsgaidőszak volt. Rendszerint nem bántam meg a rájuk fordított időt, de igazából a végén nagyon kevésnél éreztem azt, hogy igen, ez egy jó bolt volt - és nem csak egy közepes, teljesen általános, félig unalmas show. A Született feleségek titka, hogy félre kell tudni tenni a megjelenő női sztereotípiákkal szembeni ellenszenvünket és tudatosítani magunkban, hogy ez csak egy sorozat. És nevetni rajtuk. Ha pedig unjuk őket, akkor gyakorolni a távirányító adta hatalmat. Nincs retorzió, nincs szex megvonás, nincs semmilyen negatív következmény. Csak szórakozás.

Akinek tetszett a Rém rendes család és a hasonló sorozatok, annak garantálom, hogy ez is kellemes időtöltést fog nyújtani.