2017. November 24., Péntek

Steven Moffat Doctor-a - avagy az 5. évad

E-mailNyomtatásPDF

Matt SmithMint a cím is mutatja, Russel T. Davis leköszönt négy évad után a Doctor Who showrunner-i tisztségéből. Vele együtt távozott a tizedik, és sokak szerint eddigi legzseniálisabb Doktor, David Tennant is. Nekem is ő a kedvencem, egyszerűen zseniálisan játszotta a szerepet. Egyszerre volt őrült és komoly, ugyanakkor érezni lehetett rajta az évszázadok alatt felgyülemlett haragot és a lelkében növekvő sötétséget.

Amikor elkezdtem nézni a sorozatot, már vége volt az ötödik évadnak. Néztem párhuzamosan a két spin-off-ot, a Torchwood-ot, valamint a The Sarah Jane Adventures-t is. Christopher Ecclestone remekül hozta a bűntudattól sújtott, melankolikus Doktor-t. Az első évad végén őt követte David Tennant, a tizedik Doktor szerepében. Felszabadultabb, őrültebb, lazább volt, mint elődje. Az évek alatt azonban egyre inkább bekebelezte a lelkében lévő sötétség és harag. És bár váltig állította, hogy nem akar elmenni, szinte érezni lehetett rajta, hogy egy része igen is szeretne meghalni, mert belefáradt abba, hogy mindenki, aki fontos számára, csak elveszít. Nekem kifejezetten tetszett ez a sötét oldala a Doktor-nak, amit zseniálisan tudott hozni.

A párbeszédek, a mimika, a hangsúlyozás, egyszóval minden klappolt. És bevallom őszintén, három hétig húztam a The End of Time megnézését. Pusztán azért, mert nem akartam, hogy vége legyen a Tennant era-nak. És minden tiszteletem Russel T. Davis-nek, hiszen zseniálisan vezette fel a leköszönést. Gyönyörű jelenetek voltak...

Majd jött az elkerülhetetlen, amit el kellett fogadni. Megszületett a 11. reinkarnáció, Matt Smith személyében. Új főcím, új TARDIS, új sonic screwdriver, új Dalek-ek - egyszóval Steven Moffat világossá tette, hogy most az ő Doktor-át láthatjuk majd. Ezzel nem is lenne baj, hiszen egy sorozatnak még akár jót is tehet egy kis frissítés. Az nagyon tetszett, hogy egy egész évadon átívelő, szinte minden részben visszatérő szálat csempészett a dologba. Az első négy rész pedig zseniális volt. De...

...utána egyszerűen nem volt meg az érzés. Ellaposodott, unalmas lett az egész. Voltak nagyon jó ötletek, amik később tényleg nagyon jól köszöntek vissza. De nem tudom. Tény, hogy Matt Smith-nek nagyon nehéz dolga van Tennant árnyékában. A rajongók sokat támadják, hogy nem játssza jól a szerepét. Csak azt is figyelembe kell venni, hogy ő nem Tennant. Ő egy új Doktor, új személyiséggel. Bár én is fenntartásokkal kezelem, mert hiányzik belőle az a plusz, amit David nyújtott. De hiába állok így a dologhoz, még most sem gondolom, hogy jó lett volna az évad. Megvoltak a maga pillanatai, voltak zseniális jelenetei, de ennyi. Jelenleg úgy gondolom, hogy a show többet vesztett, mint nyert a frissítéssel.

Ami nagyon nem tetszett, az a vége volt az évadnak. Moffat egyszerűen elszállt. Annyira nagyot akart alkotni, hogy lendületből esett át a ló másik oldalára. Én csak remélem, hogy ezt ők maguk is érzik, és igyekeznek tenni a dolog ellen. Mert lehet Matt Smith is jó Doktor, lehet őt is szeretni, még ha nem is annyira, mint Tennant-et. De lehetne. Csak egy normálisabb, jobban összerakott évadra van szüksége. A másik nagy vágyam, hogy a Master is feltűnjön ismét, természetesen John Simm alakításában.

Meglátjuk, mit hoz a jövő. Ha marad a jelenlegi állapot, nem gondolom, hogy meg tudják tartani a rajongókat. De én bizakodó vagyok.


Címkék: christopher ecclestone | david tennant | doctor who | kritika | matt smith | russel t. davis | sorozat | steven moffat | vélemény

Share/Save/Bookmark