PlayStation 4

Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy a PC Pult és a Sony Magyarország segítségével szerencsém lesz kipróbálni a Playstation 4-et pár nap erejéig. Még úgy is izgatott voltam, hogy köztudottan Xbox párti vagyok, de ezt akkor teljesen elfelejtettem. Nem titkolom, amikor elkezdtem kicsomagolni a dobozából, tisztában voltam vele, hogy egy relatíve ronda készülékkel lesz dolgom, ezt a véleményemet egy napig tartottam is. De aztán valami megváltozott, és egyre jobban kezdtem beleszeretni a külsejébe, ami még így sem csodás: inkább egy pizzás dobozra hasonlít, de annyira mégsem szörnyű. 

Beletelt egy kis időbe, amíg sikerült megfogalmaznom magamban, hogy mi az, ami böki a csőrömet a dizájnnal kapcsolatban: ez egy elég lapos gép, amivel semmi gond nincs, viszont ezt azzal kompenzálták, hogy nagyon széles is, ez pedig elsőre igen szokatlan megjelenést kölcsönöz a masinának. A tetején található hosszú LED csík pedig egyedi, mégis elegáns. Ez bekapcsoláskor kék, használatkor valamint kikapcsoláskor pedig fehéres-sárgás színnel világít/villog. Az utolsó észrevétel, amit meg tudnék jegyezni a konzol külsejével kapcsolatban pedig az, hogy a rajta található három logó (Sony, PS4 és PS) olyan, mintha véletlenszerűen dobálták volna fel őket a gép felületére. 

Következő alanyom pedig nem más, mint a gyönyörűnek nevezhető DualShock 4 controller, ami igen csak meglepett. Az összes eddigi Playstation joy-jal volt már eddig szerencsém, és mindeddig azon a véleményen voltam, hogy veszettül kényelmetlenek még akkor is, ha már huzamosabb ideje használjuk őket. Most viszont alig kellett 2-3 óra és teljesen hozzászoktam, bár a hátsó gombokkal volt egy kis bajom. Ugye a Sony is átállt a ravaszos megoldásra, szóval az L1 és R1 gombok helyett már az alsó L2 és R2-vel kell célozni és lőni/fékezni és gázt adni. 

Mégis, amikor megfogjuk a controllert, automatikusan a felső vezérlőkre esik az ujjunk, és beletelik egy kis időbe, amíg ezt sikerül megszoknunk, valamint szerintem túl könnyű benyomni az utóbb említett két ravaszt. Továbbá ugyancsak pozitívan csalódtam a hátsó világításban, mivel annyira azért nem zavaró, mint ahogyan vártam, bár egy kicsit még mindig parasztvakításnak tartom. Maga a fény erős, jól látható, mégis a matt felületű elválasztó műanyag miatt nem világít messzire, így ha sötétben játszunk, nem csinálunk diszkót a nappaliból. Egyébként alapállapotban kék, játékba lépve pedig az életerőnktől függően zöld, sárga, piros vagy villódzóan piros (ekkor sikeresen elpatkoltunk) színekben pompázik a DualShock 4. A karokról annyit mondanék, hogy fejlődtek, kaptak egy külső peremet, amitől sokkal kényelmesebbek lettek, valamint lecsúszni sem fog az ujjunk minden egyes éles kanyarnál. 

Szintén érdekes eleme a controllernek a kis beépített hangszóró, ami mérete ellenére egész hangosan szól, már-már túlságosan is (hangerőt nem lehet állítani, kikapcsolni se lehet, így ez néha kellemetlen lehet, például éjszaka). Ez egyébként akkor indul el, amikor mondjuk felszedünk egy pendrive-ot a Killzone: Shadow Fall-ban, az azon található hanganyagot játssza le igen jó minőségben.

Külön bekezdést szentelnék a Share gombnak, amelyben szintén pozitívan csalódtam. Ezzel a segítséggel nem csak könnyebben (mindenféle amúgy nagyon drága kiegészítő nélkül) lehet screenshotokat lőni kedvenc jelenetünkről, vagy akár 15 percnyi videóanyagot menteni, hanem mindezt rögtön meg is oszthatjuk Facebookon vagy Twitteren. A legjobb az egészben mégiscsak az élő adás sugárzásának lehetősége, amelyet a Twitch vagy a Ustream szerverein tehetünk meg. Én az előbbit próbáltam és nagyon bejött, akadás mentesen közvetítettem a Killzone: Shadow Fall-t, miközben egy alsó sávban folyamatosan értesítést kaptam az érkező kommentekről, valamint egy jobboldali oszlopban láttam magamat (ezt a PS Eye vette) a nézők valamint a hozzászólások számát. Egyetlen kis hibát vettem észre, amikor lőni akarok egy képet, néha akár 5 másodpercet is késik,ami elég idegesítő tud lenni, valamint hozzáteszem, a videó felvevő lehetőség nem fogja csődbe juttatni az AverMedia-t, mivel a minősége korántsem egetverő, tényleg csak arra jó, hogy egy-két szép killt megosszunk ismerőseinkkel. A képek minősége is jelentősen romlik a közösségi oldalakra - elsősorban Facebookra - való feltöltésük után, ami kár, mert alapból eredeti felbontásban pompáznak, máshova meg nem lehet feltenni őket.

Magát a rendszert nem tudom összehasonlítani az előző generációs Playstation-ével, mivel nem nagyon ismertem azt, viszont így látásra egy kicsit hasonlít, ám szó sincs arról, hogy unalmas lenne. Van egy alap szint, ahol az alap menüpontok vannak, és lejjebb navigálva afféle Playstation közösségi oldalt kapunk, ahol barátaink biztonsági beállításaitól függően láthatjuk miket osztottak meg, milyen játékkal játszottak, mely alkotásokat „lájkolták”, ajánlották és a többi, és a többi...

A játékok grafikáján egyelőre nem vettem észre különösebben egetrengető fejlődést, ám szerintem az Assassin’s Creed: Black Flag-ben sokkal nagyobb volt látótávolság, mint PS3-on vagy Xbox 360-on. 

A végén pedig arra a nyilvánvaló kérdésre válaszolnék: Érdemes-e megvenni a Playstation 4-et? Erre azt mondom, hogy mindenféleképpen érdemes, tényleg meglepett, hogy még én is képes voltam beleszeretni két nap alatt, pedig nálam nagyobb kétkedéssel hozzáállni a next-gen témához nehezen lehet, mégis, van benne valami, ami miatt azt mondom, hogy akár a mostani áron is érdemes beszerezni. 

Bár még ott van a redmondiak gépe is, amit ugyancsak megpróbálok minél előbb bemutatni nektek!