Fallout New Vegas

Ha szerepjátékról van szó legtöbbeknek a középkort, egy akkori mondavilágot felelevenítő történet jut eszébe, de legalábbis egy kardokkal, varázslókkal és szörnyekkel tarkított világot képzel el. Ha végignézem a játékpiacot, az igazság az, hogy kevés valódi szerepjáték van, ami mást dolgoz fel. Ezek egyike a poszt apokaliptikus világban játszódó Fallout sorozat.

 A Fallout New Vegas, a franchise legújabb tagja az egykori Las Vegas területén játszódik. A történet egy teljesen hétköznapi ember sorsát és ezáltal az egész területét dolgozza fel. A játék elején főhősünket lelövik, amit ő túlél és bosszút esküdik. Ezzel el is kezdődnek a bonyodalmak, amolyan durr bele módon. Alig állunk talpra, máris egy kis falut kell megvédenünk egy komolyabb támadástól, majd pedig útra kelünk, hogy megkeressük merénylőnket. Azonban már jóval azelőtt, hogy ezt a szálat felgöngyölítenénk olyan szinten szerteágazik a sztori, hogy követni sem egyszerű. Ezek a szálak a végére egyesülnek és néhány igencsak nagy fajsúlyú döntés után kezünkben az egész térség sorsa. Legalábbis azt hisszük, hogy miért is? Ha ezt elmondanám a játékélményből vennék el. Legyen elég annyi, hogy a játék vége kissé lehangolóra sikerült. Miután a legutolsó küldetést is megcsináltuk kapunk egy rövidke bejátszást arról, hogy mik is a következményei döntéseinknek. Számomra ez nagyon kevés volt, szerettem volna látni mit is tettem. Azonban ettől az apróságtól eltekintve egy hibátlan történetet kaptunk. Változatos, fordulatokkal teli, döntéseinknek tényleg súlya van és azoktól függ, hogyan is végződik a játék. Rengeteg befejezés van, melyek nagyban különböznek egymástól, ezért érdemes többször is érdemes végigjátszani, de legalább attól a ponttól, ahonnan már nincs visszaút. A nehéz kérdés csak az, hogy ez melyik is, mert nem egyszerre szűnnek meg az egyes szálak.

Sajnos a játékmenet nem sikerült ilyen jóra. Elsősorban azzal van a problémám, hogy mellékküldetések nélkül iszonyú rövid, viszont annál nehezebb a játék. Nagyon kevés XP-t kapunk a főküldetésekből, az ellenségek megölése pedig még kevesebbet ad. Emiatt, ha csak a történettel akarunk foglalkozni egy idő után semmit nem tudunk majd csinálni, olyan gyengék leszünk és képességeink is. Másik problémám azzal volt, hogy felszerelésünk mindig gyengébb, mint amire szükségünk lenne. A fejlettebb fegyverekhez és védelemhez nagyon nehéz hozzájutni és ha még sikerül is nagyon hamar válik javíthatatlanná. Muníciót szerezni pedig még komplikáltabb. Ezzel szemben Stimpak-ból és hasonló segédeszközökből sosem lesz hiány.  Az erőegyensúllyal sem voltam elégedett. Némelyik nevesebb ellenség is könnyebben meghalt, mint egyes mutáns szörnyek (mint például a légyszerű lények, amelyek 3-4 plazma gránátot is könnyedén kibírnak). A nehézség mondhatni össze-vissza változik a játék során, ez nem feltétlenül baj, sőt reálisabb tőle az egész. Ezeken kívül a játékelemekre sem lehet panasz, rengeteg olyan apróság vagy nem is olyan apróság tarkítja a játékot, amiktől a New Vegas egy jó játék lett. A harcrendszer kimondottan jó, az ellenfelek viszonylag okosak és akár ajtókon keresztül is követnek, a V.A.T.S. rendszer így nagy segítségünkre lehet komolyabb ellenfelek ellen. A frakciók is tetszettek, sokfélék, mind egyedi hozzáállással a világhoz és egyedi problémákkal, külön öröm volt látni az előző részből megismert frakciókat. Itt vezettek be egy remek újítást is, ha egy adott csoport ruháját viseljük, azok hozzáállása felénk aszerint változik és a többieké is. Tehát, ha egy semleges frakció ruháját viseljük, azok barátságosabbak lesznek, szövetségesei szintén, ellenségei pedig a mi ellenségeinkké is válnak, amíg viseljük a ruhát. Erre érdemes odafigyelni, sok előnyünk lehet belőle, de vigyáznunk kell, ne viseljük mindenhol ugyanazt különben azt sem dogjuk tudni honnan lőttek le és miért. A játék lehetőséget ad társak szerzésére is, akiket elég részletesen irányíthatunk, hasznos funkció. Bár be kell vallanom itt találkoztam bugokkal, néha nem azt csinálják, amit mondunk nekik, időnként eltűnnek aztán mikor már el is felejtettük, hogy vannak megint előkerülnek és követik parancsainkat. Bekerült a játékba egy kártyázós minijáték is, amivel nem túl nehéz pénzt szerezni, ha egyszer sikerül megtanuljuk a működését. Ez a rövid felsorolás csak ízelítő mindabból, amit a Fallout legújabb része kínál, rengeteg apróság teszi érdekessé, megunhatatlanná.

Így aztán a hangulatra sem lehet panasz, a játék nagyon jól megmutatja, hogy milyen lehet egy atomháború utáni világ, lepusztult, minden koszos, rozsdás, a túlélés érdekében mindent használunk, ami csak kezünk ügyébe kerül. Aztán jön a meglepetés, bejutunk Vegasba, ahol most is minden a fényűzésről és a szórakozásról szól, na meg persze a pénzről és hatalomról. Az épületek relatíve jó állapotban vannak, van áram, tiszta víz, kész paradicsom a térség többi részéhez képest. Ez a megosztottság is csak fokozza a hangulatot.

Ehhez a látvány is sokat tesz hozzá. A színvilág, a ruhák és fegyverek kinézete is passzol a világhoz. Ezen kívül viszont sajnos semmi kiemelkedőt nem nyújt. Nem nevezhető csúnyának a grafika, de kimondottan szépnek sem. Maximumra állítva sem a legrészletesebbek a textúrák és az effektek sem nyűgöznek le. Az emberek arca és a mutánsok viszont szépen ki vannak dolgozva, azokra nem lehet panasz. A legnagyobb negatívum benne viszont, hogy emellé az átlagosság mellé elég magas gépigény társul. Az ajánlottat többszörösen meghaladó konfiguráción is szaggatott kissé, időnként meg nem is csak kissé. Sajnos a hangzás sem jobb semmivel sem, de nem is rosszabb. Nincs vele probléma, minden a helyén van, de egyáltalán nem kiemelkedő.

Összességében azért jó a játék. A felsorolt negatívumok sokat nem rontanak az összképen. Így is élvezetes és profi játékot kapunk a pénzünkért. Teljes mértékben hozza azt, amit egy szerepjátéktól és azon belül a Fallout-tól várunk. Ezért tőlem 84 pontot kap a százból, részletezve:

Értékelés:

  • Grafika és hangok: 15/25
  • Hangulat és „hitelesség”: 25/25
  • Történet: 24/25
  • Játékmenet: 20/25