2017. November 18., Szombat

Crysis 3

E-mailNyomtatásPDF

Régóta vártam már erre a játékra. Az előző része annyira megfogott, olyan nagyon tetszett, hogy ezt alig tudtam kivárni a bejelentése óta. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy nagyot csalódtam-e benne, vagy sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeimet?

A Crytek mindig is értett a sztorik megírásához, drámai előadásához, főleg a befejezésekhez, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjünk az elején. Szerintem ebben a játékban mégsem ütött akkorát a történet, talán ehhez köze van a dialógusok néhol már trehánynak mondható megírásának, melyekben Prophet-et próbálták egy-két szavas, Arnold Schwarzenegger-szerű mondatokkal ellátni, hogy érezzük: Őt itt a helyi vagány. 

A Nanoruha büszke viselője az első percekben hibernált állapotban fekszik egy kabinban, melyet aztán bajtársai nyitnak ki pár CELL már-már túlságosan könnyű legyilkolása után. Komolyan a világ legnagyobb erejével bíró emberére össz-vissz 5 katona figyel? Ne már! Mindegy, ugorjunk tovább. Mindezek után kiderül, hogy még életben van a Ceph lények „anyja”, aki energiával látja el őket. Ő az Alpha-Ceph, akit rendkívül hamar meg kéne ölni az emberiség megmentése érdekében. Ha még nem esett volna le, őt fogjuk az egész játékidőnk alatt keresgélni, mint kutya a csontot. 

A nevetséges klisékkel teleszőtt, érdektelen sztori után ugorjunk a játékmenetre, mely ugyancsak nagy csalódást okozott. Először a pozitívumokkal kezdeném, a feketelevest inkább a végére tartogatnám. Még a kampány legelején kapunk egy különleges high-tech íjat szintén különleges kiegészítőkkel. Amellett ugyanis, hogy némán leszedhetjük ellenfeleinket sima nyílvesszőkkel is, a Crytek tartogatott számunkra pár finomságot. Használhatunk elektromos töltényt, mely nem csak a testen közvetlen hat, hanem akár egy kb. 5 méter sugarú körben is, ha például egy pocsolyába célzunk vele. Két robbanófejjel ellátott nyíl is vár ránk, annyi különbséggel, hogy az egyik rátapad az ellenségre és csak egy kis idő után robban, a másik pedig azonnali bummal jár együtt. Ezenkívül még azt is beállíthatjuk új fegyverünkön, hogy milyen erőséggel húzzuk fel az íjat, ez a különböző távolságok beállítása miatt fog jól jönni. Külön előnye is van kis kedvencünknek, mégpedig az, hogy egyáltalán nem vesz le energiát, hogyha láthatatlanság közben sütjük el.

Új fejlődési fát is kapunk, melyen a pályákon elrejtett ládikák begyűjtésével fejleszthetjük ki a különféle új képességeinket. Itt a fontossági sorrend szerint vannak „drágább” és „olcsóbb” újítások is, ami alatt azt értem, hogy különböző mennyiségű fejlesztő csomag kell hozzájuk. A nanoruhánk is új szintre lépett, bár ez nem olyan látványos változás. Mostantól képesek vagyunk különféle rendszereket feltörni, meghackelni, gondolok itt lövőállások kiiktatására, taposóaknák átprogramozására, mely után nem mi, hanem az ellen fog az égbe repülni tőlük.

Most el is kezdeném sorolni, hogy miben csalódtam. Nem tudom ti hogyan vagytok vele, de az Eletcronic Arts rengetegszer elmondta, hogy a Crysis 3 sandbox lesz. Micsoda? Ez hol sandbox? Oké oké, tényleg nagyobb területeket kapunk, mint az előző részben, de az ég szerelmére, ez attól még korántsem sandbox! Elvileg a Far Cry 3-hoz hasonlóan területeket kellett volna felszabadítanunk. Hát ez nem jött össze. Ezentúl a játékidő se vett le a lábamról, nem mértem, de 5-6 óránál többet biztosan nem nyújtott. Tulajdonképpen nem rossz a játék, de nem sokat lépett előre a második részhez képest, sőt.

A multiplayer viszont rengeteget változott, és jó értelemben. Az eddig mindenkinek problémát jelentő késések (lelövöd és kb. 2 másodperc múlva hal meg) teljesen megszűntek. Egy új játékmód is felkerült a listára, ez a Hunter mód, ami ugyan nem sikerült tökéletesre, de nagyon jól el lehet vele lenni. A lényege, hogy a csapat nagy része mindenféle különleges képesség nélkül kezd, pár ember viszont láthatatlan és íjjal járkál. Ezeknek az a céljuk, hogy leszedjék a látható, de erős fegyverekkel ellátott katonákat, akik ha meghalnak, láthatatlanként élednek újjá. Nekik túl kell élniük, a láthatatlanoknak pedig ki kell őket irtaniuk 3 perc leforgása alatt. Vili? Tömören ennyi változott, a kicsi, tulajdonképpen lényegtelen újdonságokra most nem térnék ki bővebben.

Összefoglalva a Crysis 3 nem egy rossz játék, próbálkoztak ugyan újat alkotni, az már más dolog, hogy nem igazán sikerült. Rajongóknak kötelező, főleg, hogy pletykák szerint ez volt az utolsó Crysis FPS. A történet és a kampány egyáltalán nem tett ki magáért, viszont az a 6 óra, amit nyújt, teljesen elvezhető. A kitökéletesített multiplayerrel is el lehet lenni egy jó pár ideig, szóval ajánlom a játékot, de ha valami világmegváltóra vártok, akkor nem ez a tökéletes választás.


Címkék: crysis 3 | játék | teszt

Share/Save/Bookmark