2017. Május 30., Kedd

The Run - egy játék, ami sokkal rosszabb is lehetett volna

E-mailNyomtatásPDF

Need for Speed: The Rrun

A Need for Speed sorozat utóbbi pár tagja kifejezett csalódást jelentett számomra, így a The Run felé sem támasztottam kifejezett elvárásokat. Szerencsére ezúttal sokkal pozitívabb szájízzel tettem le a játékot, bár azért bőven lenne min változtatni. A Frostbite 2 motor viszont kétségtelenül teszi a dolgát: a grafika bámulatos. Azonban a játékmenet maga már hagy némi kívánnivalót maga után.

Az első pár percben megtudjuk a történet alapját, ami nem épp az év kreatív díjáért fog versenyre szállni. Hősünk sok pénzzel tartozik a maffiának, amit nem tud visszafizetni, ezért be akarják zúzni autóstul. Az utolsó pillanatban megszökünk, majd elindul a hajsza az USA-n keresztül.

Az első Quick Time Event, azaz a nyomj random gombokat jó ütemben program, már ekkor elveszi az ember kedvét mindentől. Nem, ez a módszer továbbra sem működik PC-n. Unalmas, és bosszantó. Szerencsére csak a Space és az Enter, valamint a nyilak között kell váltogatnunk, és ha épp nem is sikerül leütni a kombót, van még esélyünk. Maximum újrakezdődik a jelenet.

Ha kitartóak vagyunk, kb. fél perc múlva már száguldhatunk is. Az irányítás meglepően jó, főleg az előző részek kifejezetten borzalmas megoldásaihoz viszonyítva. Talán utoljára a Carbon-t lehetett mindenféle nehézség és konstans anyázás nélkül billentyűzettel vezérelni. Bár a kézifék kicsit brutálisan fog, de meg lehet tanulni kezelni.

Ami viszont fura volt, az a sebességérzet. Kb. 200-230 km/h-ig kifejezetten öregasszonyos volt a tempó (látszólag), majd hirtelen mintha fénysebességre kapcsoltunk volna. Ilyenkor a reagálás is sokkal kifinomultabb és jobb lett, lassabb sebességeknél a kanyarokra néha elég lomhán fordult rá az autó.

Viszont, amit nem teljesen értettem, hogy miért csak előre meghatározott számú ellenfelet lehetett megelőzni a versenyek során. Ha mondjuk a feladat szerint 8 helyet kellett előre lépni, az ellenek lehagyása után gyakorlatilag csak nyomni kellett neki.

Szerencsére sem a pályák, sem a versenytípusok nem ismétlődtek látványosan. Van a klasszikus verseny, ahol x ellenfelet kell lenyomni, a Boss Race, ahol rendszerint egyetlen versenyző ellen indulunk - bár valamiért ugyanazt a hármat kell újra és újra megverni. És persze a klasszikus checkpoint-sprint keverék sem maradhatott ki, amikor "behozzuk" a lemaradást, egyedül kószálva.

A rendőrök viszont szokás szerint csalnak: nem igazán érdekli őket, hogy 10-12 notórius gyorshajtó van a pályán, csak minket üldöznek. Nem mintha nehéz lenne lerázni őket, de a hirtelen keresztbeforduló autókra nem szerencsés felcsattanni. Viszont ki lehet csinálni őket.

És akkor térjünk rá a negatívumokra: a konzolos játékélményre. Sajnos a fejlesztők elfelejtik, hogy amíg az Xbox 360, illetve a PS 3 akár 100+ cm-es tv-kre is rá lehet kövtve, a PC-s társadalom általában csak 22-24"-os monitorokon játszik. Éppen ezért számunkra nem okoz extra élményt, ha egy akciófilmes jelenetet kell végignéznünk, 4-5 különböző kameraállásban, miközben esetleg még a billentyűzeten is nyomkodnunk kell a gombokat. Ugyanígy a különböző, verseny közbeni jelenetek is inkább idegesítőek, mint sem valamiféle "aztaaaaaa" érzést nyújtanak.

Ugyanez igaz a drift kamerára is: akárhányszor bekapcsolt, mindig olyan érzésem támadt, mintha részegen próbálnék kapaszkodni az asztalba, miközben megpróbálok a monitorra fókuszálni.

Egy-egy verseny általában 2-3 percig tart, majd utána 1-2 percig töltő képernyő, jelenetek, összegzés, illetve egyéb, átugorhatatlan dolgok "színesítik" az életünket. Vagyis mire belelendülnénk, ismét valami játékon kívüli tartalomban találjuk magunkat. Ez eléggé meg tudja ölni a játékélményt.

Nem is beszélve a Reset-ről. Ha összetörjük az autót, lezuhanunk a szakadékba, illetve egyéb sajnálatos dolgok történnek, az utolsó checkpointról folytathatjuk a versenyt (maximum 10 alkalommal). Viszont a játék néha önkényesen is úgy dönt, hogy elhagytuk a pályát, és visszapakol - célszerű nem levágni az amúgy kiegyenesíthető kanyarokat, illetve legalább két kerékkel az aszfalton maradni.

Ha még ez nem lenne elég, a játék utolsó harmadában rendszeresen lőnek ránk. Helikopterről, autókból, mikor épp mivel jön a maffia, akikkel szintén nem foglalkozik a rendőrség. Ezekhez is tartozik 1-2 scriptelt jelenet, valamint 1-2 kifejezetten vicces, Mátrixot megszégyenítő háztetőről háztetőre ugrás. Szintén QTE-kkel megtűzdelve.

Az utolsó versenyről pedig ne is beszéljünk, főleg a végéről.

Összességében a Run egy jó játék, ha eltekintünk az erőltetett konzolos elemektől. De ettől még a részét képezik, és akaratlanul is rontják az élményt. A tiszta játékidő nagyjából 2 óra, a sallang mellé újabb 1-1,5. Egynek jó, de a mostani trendeknek megfelelően inkább az online játékmenetre fektették a hangsúlyt.


Címkék: játék | kritika | need for speed | the run

Share/Save/Bookmark