Okos telefonok, hülye user

Dumb user

2013-at írunk, amikor is a zsebünkben lévő telefon gyakorlatilag felér egy 3-4 évvel ezelőtt kapható számítógéppel - mind a teljesítmény, mind a rajta futó szoftverek tekintetében. Szerencsére minden jel arra mutat, hogy ezek a telefonok egyre csak okosabbak és okosabbak lesznek - ami sajnos nem mondható el a zsebhez tartozó nadrág tulajdonosairól. Így, 2014. és a Doctor Who 50. évfordulójának hajnalán úgy tűnik, hogy ismét meg kell tanulnunk telefonálni.

Figyelem: a következőkben valószínűleg sokakat mélyen érintő és esetleg megsértő mondatok következnek, így aki nem szeret - vagy tud - elgondolkozni bizonyos dolgokon, vagy már most puffog és megsértődött, annak azt javaslom, hogy zárja be a cikket.

Természetesen mindenkinek joga van saját belátása szerint használni a telefonját. Az enyém például még a fogadás előtt eldobja a rejtett számról érkező hívásokat, míg a számomra ismeretlen számról hívogató emberek elég gyorsan a blacklisten találják magukat, ami után csak SMS-t tudnak küldeni.

Kezdjük mindjárt a talán legidegesítőbb dologgal: a rejtett számról történő telefonáltgatás. Különösen, ha az illető ezt többször is megismétli. Ma, amikor a Facebookon gyakorlatilag azt is megosztjuk, hogy reggel hányszőrszálat húztunk ki az orrunkból pont a telefonszámunkat akarjuk elrejteni az elől, akit fel akarunk hívni? Majd csodákozunk, ha nem veszi fel és még ikább azon, ha nem hív vissza minket? Bármennyire is abszurdnak hangzik a dolog, van ilyen.

Az utóbbi személy elvesztése ismerőseink köréből valószínűleg nem jelent súlyos veszteséget, de úgy gondolom, hogy ma már nem csak le kéne szokni a rejtett számról való hívogatásról, de be is kéne tiltani egy az egyben. Ha valakit fel akarunk hívni, akkor nyilván ismerjük valahonnan és nem az anonimitás álarca mögé bújva fogjuk zaklatni.

Kicsit kérdésesebb eset, ha számunkra ismeretlen számról keres minket valaki. Ennek általában a leggyakoribb oka, hogy valamelyik adatainkat biztalmasan kezelő cég még véletlenül sem adta el kilóra a telefonszámokat mindenféle direkt marketing cégeknek, ami egy gerinctelen, de teljesen megszokott dolog. Ezekre a hívásokra a kutya sem kíváncsi, a legegyszerűbb védekezés ellenük pedig ha nem vesszük fel a telefont.

A másik gyakori indok, ha ismerősünk új telefonszámra tesz szert. Bár számomra - aki 10+ éve ugyanazt használja - ez megint egy érdekes dolog, de ha valaha új telefonszámom lenne mindenképp tudatnám az ismerőseimmel valamilyen úton-módon. Így mindenki el tudná menteni és a következő híváskor nem csodálkozna, hogy mégis ki az és mi a fenét akar. És valószínűleg felvenné a telefont.

Na de mi történik akkor, ha valakit felhívunk, de nem veszi fel a telefont? Megoldás: hívjuk fel pár percen belül megint!

Legalábbis az általános tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek valahogy nem képesek felfogni, hogy valaki épp nem tud beszélni. Ha megcsörgetönk valakit és nem veszi fel és roppant sürgős a mondanivalónk, akkor még ezek az okostelefonok is tudnak egy olyan dolgot, amit régen mi SMS-nek hívtunk. Egy rövid üzenet, amiben bemutatkozunk és leírjuk, hogy fontos, hívj vissza. 10-15 másodperc. És garantált siker. 

De nem, a konstans csörgetés perceken át célravezetőbb.

Természetesen tisztelet a kivételnek, mint például kedves Dávid barátom, aki egyik nap felhívott hajnalban számomra ismeretlen számról, majd miután nem vettem fel küldött egy SMS-t, amiben pontosan azt tette, amit mindenkinek kellene. Bemutatkozott és leírta mit szeretett volna. Mindezt Viberen, tehát még pénzbe sem került neki, ha ez lenne az indok. Érdekes módon 20 percen belül megoldottunk mindent ahelyett, hogy napokig csörgetett volna.

Van azonban még egy probléma: az adatok titkosítása. Én speciel vissza sem hívok olyan embert, akinek a számomra ismeretlen telefonszáma alapján nem tudom lekérdezni a nevét. Úgy vagyok vele, hogy ha fontos, akkor majd tudatja velem, ha annyira mégsem, akkor meg nem fogja bánni, ha megy a tiltólistára. Elvégre - ha a telefonszámom tudja - akkor 42 másik kommunikációs csatornán is tudatni tudja velem (SMS, e-mail, Hangout, Facebook, Skype, stb...), hogy mit szeretne. De valahogy ez sem jut el sokak tudatáig, inkább csörgetik a másikat folyamatosan.

Nyilván senkinek nincs kedve random embereket visszahívogatni...

Mivel pedig természetes, hogy nem mindenkinek mentjük el a telefonszámát, így logikus lenne, hogy később lekérdezhetővé tegyük azt a tudakozókban. Komolyan, megint ott tartunk, hogy a fácsén minden szart megoszt mindenki, de a tudakozóban titkosak az adatai. Egyszerűen abszurd és nevetséges.

Szóval, hogyan is kéne használni a telefont? Vegyük át még egyszer:

  • Nincs rejtett számról hivogatás: nem vagyunk 12 évesek, hogy ez okozzon örömet. Aki pedig igen, annak nem kéne telefon. Pláne nem okostelefon.
  • Nem csörgetünk folyamatosan, ha a másik nem veszi fel: az első, esetleg második sikertelen próbálkozás után valamilyen rövid, szöveges üzenetben bemutatkozunk, leírjuk mit szeretnénk, és hogy mennyire lenne sürgős a visszahívás. SMS, WhatsApp, Viber, E-mail, Hangout, stb. mind elfogadható. Nem csak a Facebookot meg az Instagrammot kell feltenni a telefonra. Értelmes appokat is.
  • Nem titkosítjuk az adatainkat a szolgáltatónál: ha nincs rá különösebb okunk azon kívül, mint hogy miért ne, akkor ne tegyük. Annak idején mindenki benne volt a telefonkönyvben, mégsem hívogattunk mindenkit véletlenszerűen. Az értelmesebbje legalábbis.
  • Bejelentjük a telefonszám-változást: Facebookon (itt naponta többször) vagy tömeges e-mail/SMS/Viber üzenetekkel tudatjuk ismerőseinkkel, hogy új számunk van. Van ingyenes és fizetős megoldás is, kinek melyik fekszik, igényei szerint.

Ugye, hogy nem is olyan bonyolult?