Igaz történeten alapuló filmet nehéz csinálni. Nem feltétlen a történeti hűség megkérdőjelezhetősége miatt - bár az sem utolsó szempont - de sokszor az amerikai rendezők egyáltalán nem arra fektetik a hangsúlyt amire kéne. Azonban a Lehetetlen (The Impossible, Lo Imposible) című filmet szinte teljes mértékben spanyol kezek felügyelete alatt készítették, ami meg is látszik. Ez a film nem próbálja kiszinezni a dolgokat: kőkeményen mutatja be mindazt, amit a katasztrófa elszenvedői átéltek.
A kiváló rendezéshez pedig egy zseniális szereplőgárda is társult, amelyet nem csak Naomi Watts és Ewan McGregor színesít. A Lucast alakító Tom Holland annak ellenére, hogy első filmes szereplését nyújtja kiváló munkát végez és mindenképp kijelenthető, hogy az elkövetkező évek talán egyik legjobb színészét láthattuk megszületni a vásznon.
A történetbe az üdülőbe történő megérkezéskor csöppenünk be, majd a katasztrófát követően a két részre szakadt családot követhetjük, amint próbálnak ismét egymásra találni, miközben mindketten azt hiszik, hogy elvesztették a másikat. Az anyukát alakító naomi Watts súlyosan megsérül, majd az elfertőződött seb miatt az is kétséges, hogy életben marad egyáltalán. Lucas eközben mindent megtesz, hogy kettejük helyett is erős legyen, miközben pontosan tudja, hogy mennyi remény van arra, hogy édesapját vagy a testvéreit újra lássa.
Egyszerűen fantasztikus az a színészi alakítás, amit eközben végigvisz. Kiválóan hozza át azt, hogy egy gyermek mit élhet át akkor, amikor gyakorlatilag egyetlen pillanat alatt kell felnőnie és a súlyosan sérült édesanyjában is tartania a lelket - emellett pedig nem összeomlani a gondolat alatt, hogy valószínűleg elvesztette a családja többi részét. Ugyanakkor még ezek között a lehetetlen és kínzó körülmények között is képes teljesen önzetlenül mások segítségére sietni és teljesen őszintén örülni annak, amikor sikerrel segít családokat újra egyesítenie.
Mindeközben az édesapát alakító Ewan McGregor két kisebb gyermekükkel igyekszik kijutni a katasztrófa sújtotta övezetből miközben kétségbeesetten keresi Lucast és feleségét. És azt kell mondjam, hogy amikor látjuk összeomlani a képernyőn életének egyik legzseniálisabb alakítása - ha nem a legjobb. Tényleg egy olyan embert jelenít meg, aki a teljes kétségbeesés közepette sem hajlandó feladni - még akkor sem, amikor minden esély ellene szól.
A Lehetetlen valószínűleg nem fog azok kedvenc filmjévé válni, akik gyors, pörgős akciójelenetekre vágynak. A filmben minden egyes perc mély jelentéssel és érzelmekkel bír, amelyek az emberi gyarlóságot és önzetlenséget is bemutatják. Láthatjuk, amint azonos sorsra jutott emberek teljesen önzetlenül ajánlják fel az utolsó telefonhívást egy olyan ember számára, akinek nagyobb szüksége van rá.
A film megmutatja, hogy hogyan kéne az embereknek viselkedni egymással - és nem csak akkor, amikor valamilyen katasztrófa vagy szerencsétlenség éri őket. A Lehetetlen lebilincsel, megérint és szinte belehelyez minket abba a helyzetbe, amit reméljük, hogy egyikünknek sem kell majd átélnie.
Határozottan az év egyik legjobb filmje, én mindenkinek csak ajánlani tudom.