Talán az időjárás volt az egyetlen, ami nem a legtöbbet nyújtotta az idei Balaton Sound Fesztiválon. Bár esőből már nem túl sok jutott szerencsére, azért az éjszakák igencsak hűvösek voltak és jól jött a táska mélyére zsúfolt melegebb holmi is, mondván arra úgysem lesz szükség, hisz nyár van! De mégsem, mert kellett az a pulcsi, sőt..
Így úgy tűnik az igazi Balatoni hangulat várat magára egy évet, hisz verőfényes napsütés, izzadtság és fürdés nélkül nem az igazi a Balaton. Aki esetleg későn kapott volna észbe, hogy mégis a fesztiválon a helye, a teltházas média beharangozásokkal ellentétben bőven akadt lehetősége a bejutásra: a fesztivál környékét szinte ellepték a jegyüzérek, és könnyedén hetijegy, vagy napijegy tulajdonosokká válhatott bárki pillanatok alatt. Kis szerencsével akár olcsóbban is adták, mint elővételben. A jegy és a karszalag megszerzése után még túl kellett esni egy igencsak személyiségi jogok határát súroló biztonsági őrök motozásán. Amit mellesleg felháborítónak tartok…költői kérdésem: miért nem tesznek fel detektor kapukat, ami ugyanazt a funkciót szolgálná, csak humánusabb módon, egyúttal megtartva a férfi embertársaim méltóságát…
Telt ház egyik nap sem volt, bőven akadt tér, nyugalom és lazaság. Persze a Heineken Nagyszínpadon lévő koncertek alatt volt, hogy az ugráló tömeg egymás lábát taposta. A Röyksopp számaival nem csak az elektronikus zene kedvelőinek okozott több mint egy óra boldogságot, hanem a friss újoncoknak is, ugyanis igazán fülbemászó és kedvesen lágy dallamokat játszottak. Kiemelésre méltó a vasárnap esti szupersztár Moby produkciója, akit – túlzás ide vagy oda – szokás a kétezres évek meghatározó popzenészének kikiáltani, koncertje méltón zárta Zamárdi kapuit. ThankyouThankyouThankyouThankyou…..!!!!!