Nagyon szeretem az ügyességi-platform játékokat, azonban sajnos elég csekély mennyiségben fordulnak ilyenek elő a piacon, annak a kis számnak is a legnagyobb része valamilyen Nintendo konzolra jelenik meg, és mint tudjuk a Japán cég piaci részesedése mostanában elég csekély, főleg az öreg kontinensen, így hát ez az opció nálam kilőve. Itt van viszont egy nagyszerű alternatíva a Steam-en, a Rush Brothers, amelyet július 22-éig akár €3.49-ért megvehettek. Na nézzük, hogyan is sikerült.
Szerintem mindenkinek sikerült az előszóból leszűrnie, hogy egy ügyességi-platform játékról van szó, akinek pedig nem, annak van egy rossz hírem…
Indításkor rögtön szembetűnik az a szokatlan színáradat, amit elég ritkán láthatunk a mostani alkotásokban. Olyan, mintha egy részeg unikornis lehányta volna a képernyőnket, ha pedig elég jó monitorunk van, valamint a körbeadogatós cigibe is beleszívtunk már párat, akkor igen érdekes élményben lesz részünk. A másik érdekessége a játéknak pedig a zene. Rengeteg, a hangulathoz teljesen odaillő remix közül választhatunk, viszont ha valamilyen ismeretlen oknál fogva egyik sem tetszene ezek közül, egyszerűen feltölthetjük a saját nótáinkat is, így aztán már teljes lesz az élmény. Három játékmód közül választhatunk: árkád (egyszemélyes), osztott képernyő (kétszemélyes) és Steam többjátékos (négyszemélyes).
Sajnos azt most rögtön le kell szögezni, hogy ez egy társasági játék, szóval ha nincs barátod aki csatlakozna hozzád, akkor még abban az esetben se töltsd le, ha ingyenes, mivel így teljes mértékben értelmetlen. A következő negatív pont pedig, hogy szinte alig támaszkodhatunk a multiplayerre, ugyanis alig vannak online playerek, bár az is lehet, hogy én próbálgattam szerencsétlen időpontokban. Egyébként elméletben egy nagyon egyszerű játékról van szó, WASD - space irányítással.
Falakon kell felugrálni, különböző csapdákat kikerülni, szakadékokat átugrani és ennyi. Semmi pontszerzés, semmi felesleges túlbonyolítás, az nyer, aki előbb ér a célba, teljesen mindegy, hogy ki hányszor halt meg. Pontosan ez az ami tetszik benne, iskola vagy munka után megbeszélünk egy partit, és már nyomjuk is. Ugrálunk, ökörködünk, megpróbálunk különböző nehezítések felvételével borsot törni a társunk orra alá, például fél percig teljesen megfordul a képernyő, vagy egyszerűen az irányítás.
Ugyan a pályák részben hasonlítanak egymásra, mégis valamilyen oknál fogva szinte lehetetlen megunni őket, mindig tudnak annyit változni, hogy ne legyenek fél óra elteltével unalmasak. Mindenkinek ajánlom, hogy ha lehetséges, akkor controllerrel játsszon, viszont ha ez nem megoldható, akkor a billentyűzettel sem túl nagy ördöngősség. Szerintem érdemes tenni egy próbát, egyáltalán nem kerül sokba, ennyiért bőven megéri megvenni, még akkor is, ha az akció már lejárt.