Az akció-rpg játékműfaj elég népszerű mind a játékosok, mind a fejlesztők oldaláról. Évente több játék is megjelenik, amit ide lehet sorolni. Sajnos igazán kiemelkedő kevés van köztük. Bizonyos szempontból ezek egyike a Deathspank. Igazából ez sem nyújt semmi egyedit vagy különlegest, de hangulata és stílusa miatt mégis teljesen külön áll a többitől.
Legnagyobb problémám általában ezekkel a játékokkal, hogy túl komolyan veszik önmagukat. A grafikában, a történetben, a játékmenetben egyaránt a lehető legreálisabb élmény nyújtása a cél. Ezzel még nem is lenne baj, csak sokszor együtt jár az élvezhetőség csökkenésével. Na, a Deathspank nem ilyen. Abszolút komolytalan, vicces és nem más a célja, mint szórakoztatni a játékost. Mikor ráakadtam, azonnal tudtam ki kell próbálnom és nem is bántam meg. Ajánlom mindenkinek, aki a műfajt szereti. De hogy miről is van szó pontosan? A teszt további részében erre is fény derül.
Az alapfelállás itt sem más, mint 
társainál. Van egy hősünk, akinek van egy komoly célja, közben pedig halomra írtja a gonoszt. Ennél a játéknál egy ereklyét kell megszereznünk, aminek neve is mindössze annyi, hogy Ereklye. Ez az első pár percben kiderül, és már itt látszik, hogy mennyire veszi magát komolyan a játék, nos nagyjából semennyire. Ez jellemző az egész történetre. A párbeszédek is pont ilyenek, viccesek, komolytalanok. A legkülönfélébb küldetéseket kell végrehajtanunk megbízóinknak, akik néha nem is akarják, hogy megcsináljuk nekik azt, de hősünk olyan jólelkű és segítőkész, hogy azonnal lecsap minden lehetséges küldetésre és teljesíti azt, legyen az szemétdombon turkálás vagy a legkülönösebb lények legyőzése. Ez az a része a játéknak, ahol a komolytalanságot félretéve teljes mértékben megegyezik a műfaj többi képviselőjével. A játékmenet sem mutat semmi érdekességet, ellenfeleink legyőzéséért, a küldetések teljesítéséért XP-t kapunk, aminek segítségével szintet léphetünk, hogy aztán egyre jobb fegyverekre, páncélra és egyéb felszerelésre tehessünk szert. Képességeinket nem tudjuk igazán fejleszteni, de minden szintlépésnél lehetőségünk van 6 kártya közül választani, amik valamilyen bónuszt adnak egy adott tulajdonságunkhoz. Habár úgy tűnhet ez már a megszokott „pontköltős” rendszer egy változata, nem teljesen az, a játék végére minden kártyát megkapunk, szóval igazából csak a sorrend számít. Arra viszont érdemes odafigyelni, némelyik teljesen haszontalan a játék elején, másikakra pedig még akár szükségünk is lehet. Egy érdekességet itt még kiemelnék, ez pedig a „Justice meter”. Fegyverünk használatával Justice pontokat kapunk, ha a Justice meter megtelik akkor pedig némelyik fegyver különleges képességét használhatjuk, amivel akár pillanatok alatt tucatnyi ellenséget csaphatunk le, ez persze fegyverfüggő. Ennyivel le is tudhatjuk a játékmenetet és a történetet. Játékmenetről nem sokat lehetne elmondani már, a történetről meg felesleges, a lényeg benne van, a részleteket meg úgyis jobb a játékból megtudni.
Hogy őszinte legyek, ez a játék gyengébbik része. A lényeg a hangulatban rejlik, amihez a grafika rengeteget ad hozzá. Aki a megszokott lehető legélethűbb látványt várja, nos az csalódni fog. A Deathspank grafikája szépnek mondható a maga stílusában, gyönyörű tájak, szép effektek és nem igazán vannak grafikai hibák sem. De, ez egyáltalán nem a szokványos látványvilág, leginkább képregényes vagy rajzfilmes stílushoz tudnám hasonlítani, de elég nehéz kategóriákba sorolni. 2D elemek vegyítése 3D-vel, ami az egyedi kinézettel társulva egy meglehetősen furcsa, mondhatni groteszk világot szül. Ez bizony nem lesz mindenkinek a kedvence, de ez passzol a játék stílusához és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az legyen, ami. Tovább erősíti ezt a hangok világa, hősünk nyögdécselése, a fülbemászó dallamok, amit a kardok csattogása tesz változatossá.
Összességében a Deathspank egy vicces, szórakoztató játék, a maga kb. 8 órányi játékidejével elég rövidnek hat, de ez tipikusan az a játék, aminek nem tenne a jót a túl hosszú történet. Lényegében nem más ez a játék, mint egy görbe tükör az akció-rpg műfaj felé, ami ügyesen rávilágít a maga sajátos humorával annak hibáira és szinte észrevehetetlenül figurázza ki azt. Tényleg érdemes kipróbálni, mert nem mindennapi élményt nyújt. Pontozni nem különösebben szeretnék, de ha akarnék, mondjuk 88/100 pontot kapna. Nem hibátlan, idővel kissé monotonná és unalmassá válhat, de mindenképp egy remek játék.