Capco(do)m a fejem
Ez egy olyan brand, amit nem kell bemutatni bizonyos stíluskategóriákon belül, a Resident Evil, mert az első epizód megjelenése óta úgy beszél róla az ipar, mint a túlélőhorror-játékok műfajának megalapozójáról, amivel nem lehet nem egyetérteni. Bár előtte is volt már próbálkozás, mégis az Arklay kastélyban történt zombivadászat lett a leghíresebb (és valljuk be, legjobb) első rettegéssel teli vérkiontás.
Jill Valentine, Chris Redfield, Albert Wesker és még lehetne sorolni hosszasan, de úgyis csak annyi lenne a lényeg, hogy ezek a nevek nemcsak Japánban örvendnek hírnévnek, hanem szerte a világon, ahova az RE sorozat eljutott. Ennek köszönhetően természetes lett az, hogy mindenféle módon pénzt akartak kihúzni a brandből különböző gagyibbnál gagyibb figurák, kulcstartók, stb segítségével. A sorozatból film is készült, ami már több részt is megélt (a minőségéről lehet vitatkozni, nekem tetszett).
A Resident Evil alapvetően konzoljáték (ugyebár Capcom játék) de szeretett PCnken is megjelent átportolás után. Lássuk, hogy mit kaptunk a PC port RE 5-el. A PC változat kifejezetten jó lett, természetesen extrákkal, amik ugyan nem hatalmasak, de mindenképp említésre méltóak, mert nem kapunk plusz pályát. A játékban természetesen találhatóak különböző öltözékek a főszereplőknek, de ne higgyük, hogy azok azonnal az ölünkbe hullnak, mert az alap BSAA öltözéken kívül se Chrisnek, se Shevának nincs másik anzugja, azokat szépen unlokkolni (de szép magyar szó :)) kell a végigjátszással illetve a különböző helyeken fellelhető BSAA emblémák kilövésével (érdemes ráhajtani az összes kilövésére, mert Sheva tribal öltözéke nagyon ütős ;)). A portolás további következménye az, hogy a billentyűzet-egér kombó révén könnyebbé válik a hentelés plusz itt kapunk azonnali megfordulás lehetőséget is, de cserébe kapunk olyan játékmódot is ahol sokkal több zombi ront ránk, mint az alapmódozatban. A célkereszt elég nagy ahhoz, hogy lássuk merre is lövünk, csak pont a járműves résznél nem (ahol az is előfordult velem, hogy a célkeresztet egyértelműen a motoroson tartottam, erre elé lőtt, értem, hogy mozgunk meg a motoros is, de akkor meg miért nem mögé ment…).
Itt lehet megemlíteni a grafikát, ami kifejezetten szép (akinek van NVIDIA 3D szemüvege az kipróbálhatja itt, sajnos nekem nincs), bár ez a világos környezet nem igazán illik egy túlélőhorrorba, főleg nem egy RE-be. Az átvezető videók hangulatosak, nagyon rendben vannak.
A játékban előkerül a kooperáció is (csakúgy mint például a Gears of Warban), ahol ugyan nincs osztott képernyő de LANon vagy neten keresztül tolhatjuk a játékot egy barátunkal együtt is, ha véletlenül ő vagy mi kilépünk akkor a gép azonnal átveszi a helyét/helyünket, így nem lehet az, hogy onnantól kezdve 1vki tud csak haladni. Ha nincs senki, akivel játszhatunk akkor természetesen egyedül is tolhatjuk, de az első végigjátszásnál csak Chrissel lehetünk, Shevával csak akkor ha már végigtoltuk a játékot vmilyen fokozaton. A harcok a kooperáció miatt nem túl nehezek (és nem túl változatosak a kevés ellenféltípus miatt), de a bossharcok azok kifejezetten gigantikusak, ahogy az illik is.
A fegyvereket fejleszthetjük is több módon és szinten keresztül és ha sikerül kimaxolni egy fegyvert, akkor az teljesítménypontokért tehetünk rájuk kifogyhatatlan lőszert (meg végtelen tárt is, mert ilyenkor egyáltalán nem kell tárazni sem), illetve bizonyos fegyvereknél unlokkolhatunk új fegyvereket is (pl.: Hydra shoti vagy az Íj Shevának). Kapunk egy úgynevezett zsoldos módot ahol a kampány pályáin kell „túlélnünk” minnél tovább és minnél több zombit kiírtva amivel unlokkolhatunk újabb zsoldos pályákat és karaktereket.
A történet nem túl fordulatos, de mindenképp örömteli, hogy régi ismerősök is előkerülnek Chrisen kívül is (Wesker, Jill).
A játék a koop révén egy kiváló akciójáték, de mivel túlélőhorror a RE brand ezért kell az 1 pontot levonnom, de mindenképp jó úton haladnak a Capcom srácok.
Végítélet: 9/10