Tesztalanyom a Venetica amit a német fejlesztőgárda, a Deck13 készített. A játék stílusilag az akció-kaland-rpg triádába sorolható. Bátor dolog ebben a stílusban jelenleg játékot kiadni amikor olyan remekművek vannak jelen mint a Dragon Age vagy a Mass Effect 1-2. Az alacsonyabb költségvetés ellenére a német stúdió élvezetes kis játékot hozott össze számunkra.
Háttér
Nem meglepő módon Velencében játszódik a történet, ahol egy titkos társaság, a Corpus választja ki tagjai közül a Halált, akinek követnie kell az utasításaikat. Egy hiba miatt a Corpus vezetője egy nekromanta lesz, aki éppenséggel fel akarja borítani a világ rendjét, hogy uralkodhasson. Látnoka (azért ő se ismeri a mágia minden ágát) megjósolja, hogy jelenleg csak egy ember tudja ebben megakadályozni, de ő még fiatal.
Azért küld sereget, hogy elpusztítsa ezt a lányt: itt lépünk mi a képbe, ugyanis mi lennénk ez a valaki. Scarlettnek hívják, aki ugyan megmenekül a támadás elől, de szerelmét megölik, és kiderül, hogy ki az apánk: nem más, mint a Halál (gondolom azért nem hímnemű főszereplő van, mert a Halál Fia frázis kissé elcsépelt). Megtudjuk, hogy kik is vagyunk és mi a sorsunk. A történet nem kicsit sablonos, de nem annyira könnyű már újat kitalálni.
Külcsín
A játék grafikájára nem lehet panaszunk, minden szép vagy csúnya a helyszíntől, karaktertől függően. A főszereplő tényleg szépnek mondható minden szempontból.
Kezdetek
Klasszikus karaktergenerálás nincsen, a főszereplő teljesen adott mind külsőleg, mind háttértörténetileg. A későbbiekben már magunk választhatjuk meg utunkat, ami ugyan kicsit rókabőr, de hát ez van. Harcosok, mágusok (ezen belül pontosabban nekromanták), vagy ezek keverékei lehetünk. Ami hiba a játékban, hogy tisztán harcos karakterrel nem lehet teljesíteni a játékot, mivel eléggé hamar lesz egy olyan rész ahol varázsolni kell a továbbhaladáshoz és mivel ez a főszálban van, kikerülhetetlen.
Úton
Harcosként nem lehet teljesen egysíkúan fejlődni, mert többféle fegyverhasználatot lehet és kell elsajátítani, ugyanis szinte mindenki ellen másféle fegyvert kell használni. Ezek a fegyverfajták:
- kard
- lándzsa
- bárd
- kalapács
Nekromantaként különféle sebző, gyengítő varázslatok tudói lehetünk, és természetesen feltámasztó varázsige is a birtokunkba fog kerülni a későbbiekben. A korábbi szerelmünk révén fogunk fontos, előrehaladást segítő varázslatokat szerezni, mivel a történet bizonyos pontjain képesek vagyunk az árnyvilágba átlépni és ott találkozni vele. Egyéni kalandozások lesznek ugyanis klasszikus szerepjátékos társakra nem fogunk találni, de lesz 2 jóbarát akik haláluk után segíteni fognak a zárak feltörésében.
A harcrendszert nem bonyolították túl, ugyanis elégséges a bal egérgombot nyomogatni, bár az ütemérzék nem árt ahhoz, hogy kombók is összejöjjenek. A jobb egérgombra is tehetünk egy képességet, ide ajánlott tenni a blokkolást. Nem maradhat ki a már jól megszokott jó és rossz döntések behozása: eldönthetjük, hogy a világ megmentéséért cselekszünk, vagy szerelmünk halálát akarjuk megbosszulni, avagy egyik sem érdekel, de ha már egyszer itt vagyunk akkor végigcsináljuk ezt.
A napszakok változását is beépítették a játékba, melynek eredményeként a nappali Velence teljesen más képet mutat, mint az éjszakai, melynek utcáit ellepik a ráblók és a fosztogatók. Reputációt is szerezhetünk különböző, a város által megbízott küldetések teljesítésével is, mely során démonokat és martalócokat kell legyőznünk.
A játék során csatlakozhatunk (illetve csatlakoznunk kell) egy városi céhhez, melyeknél nagyon látszik, hogy melyik fejlődési irányunkhoz passzolnak (van harcos, van mágusos és vegyes céh is), illetve a hozzáállási irányultság is egyértelműen kiderül.
Zárszó
A játéktól az alapján nem lehetett sokat várni, hogy egy olyan cég készítette amely mögött nem állnak olyanok akik a végtelenségig pénzelnének egy projektet. Az eredmény ennek ellenére kitűnő lett, ugyanis remekül lehet szórakozni az elejétől a végéig a remek történet, és játékrendszer révén. Reméljük, hogy a Deck13 újabb remek játékokkal fog még minket megörvendeztetni.