2017. November 24., Péntek

Witchville - Könnyed esti fantasy a SyFy-tól

E-mailNyomtatásPDF

WitchvilleA kimondottan televíziós sugárzásra készülő filmek általában elég gyengére sikerednek. Az alacsonyabb költségvetés, valamint a ZS kategóriás színészek hasonlóan színvonalas játéka teljesen élvezhetetlenné teszi őket, és akkor még nem is beszéltünk a fantziátlan történetekről, amiktől legszívesebben a falat kaparná az ember. Általában ezek azok a remekművek, amik éjfél után kezdődnek.

Azonban az ilyenek között is találhatunk olyat, amit lehet élvezni sőt, akár kifejezetten jónak titulálni. Nyilván nem számíthatunk Dark Knight színtű monológokra, vagy Avatar féle CGI-kre, de ha a helyén kezeljük a filmet, akkor beláthatjuk, hogy a SyFy ismét megörvendeztette a fantasy rajongóit.

Alapvetően el kell hinnünk, hogy a filmnek ismerjük az llőtörténetét. Nincs különösebben lefestve, hol és mikor is játszódik. Nekem végig olyan érzésem volt, mintha egy MAGUS, vagy Heroes of Might and Magic történetet elevenítettek volna meg. Boszorkányok, assassin-ok, kalandorok - egyszóval minden, ami egy könnyed fantasy történetben előfordulhat. A karakterek jól el lettek találva, bár a színészi teljesítmény egyenesen arányos a költségvetéssel. Bár ez engem különösebben nem zavart.

A történet viszonylag pofon egyszerű, minimális csavarral. A király meghal, egyetlen fia örökli trónját, ám a királyságot meg kell mentenie az azt súlytó átoktól. Éhezés, nyomor, pusztulás mindenfelé... Majd felbukkan egy boszorkányvadász, akinek először nem hisznek, majd mégis, végül maga a banya is megmutatkozik. Van egy lánya, aki képes hollóvá változni, emberi alakban pedig erősen hasonlít az Assassin's Creed főhősére, Altaira-ra. Valamint némi varázserővel is rendelkezik.

A szerepjátékoktól várható módon úton-útfélen ellenségbe ütköznek a kalandorok, valamint szövetségesekre is lelnek. Néha egy kis varázslat is megmutatkozik, valamint jó páran elesnek a csaták során, mindkét oldalon. Engem személy szerint a végén meglepett a csavar, mivel annyira el voltam foglalva, hogy a boszorkányvadász igazi szándékait próbáljam kitalálni, hogy elsiklottam a várható meglepetések felett. Mondjuk ez nem zavart, legalább volt egy kis meglepi.

Ami mindenképp pozitívum, hogy nem éreztem egy percig sem úgy, hogy bele kell tekernem. Nem voltak túlzottan felesleges párbeszédek, csak a szokásos "térj át a sötét oldalról", valamint a "bosszuld meg halálomat" hangzott el pár helyen. Nagyobb költségvetéssel, valamint nevesebb színészekkel, és egy nagyobb stúdióval gond nélkül lehetett volna egy újabb A király nevében, vagy Dungeons & Dragons - kövezzetek meg, de az utóbbi nekem tetszett. Ellenben a folytatásával.

Negatívumként a főszereplő teljesen jellemtelen személye hozható fel. Szerencsére keveset beszél, így nem szembetűnő annyira, hogy hangsúlyozni nem tud rendesen, valamint az átélés sem erőssége. Ami viszont kifejezetten zavart, az az utolsó jelenet. Gagyi volt, felesleges, és egyáltalán nem azt a hatást váltotta ki bennem, amit a készítők szerettek volna. Továbbá sok helyen van felesleges lassítás, valamint értelmetlen hatásvadász jelenet.

Aki szereti a fantasyt, szerintem mindenképp adjon neki egy esélyt. Részemről, a hibái ellenére, megkapja a 8 pontot.


Címkék: film | kritika | vélemény | witchville

Share/Save/Bookmark